Gorka Géza (1895-1971): Art deco női figura. Repesztett, ún. Bidtel mázas kerámia, cca 1932-1935, hibátlan, jelzett: GNV (Nográdverőce) m: 25 cm "Tanulmányait az 1910-es években kezdte, festészetet tanult, majd fazekas inasnak állt Badár Balázs mezőtúri műhelyében. 1920-tól 1921-ig Németországban, Karsruhéba tanult Paul Mannál és Max Lugernél. 1923-ban Nógrádverőcére költözik és a Floris bankház megbízásából megalakítja a Keramos Rt-t. A Németorszáűgi Majolika Manufakturban tanultakat hasznosítva az üzem műszaki vezetője lesz. Az üzem 1927-es tulajdonos váltása után, Lonkay Antallal együtt kilép a cégből és megalapítja saját verőcei műhelyét. 1928-tól kezdve rendszeresen kiállít az Országos Iparművészeti Társulat hazai és külföldi kiállításain. A harmincas évek elején még főképen figurális egyszínű repesztett mázas kerámiákat tervez, de már elkezdi saját mázkísérleteit is. Ez idő tájt, az iparművészeti iskola agyagipari szakán tanító Jákó Gézától vesz magánórákat. 1933-ban részt vesz a milánói iparművészeti triennálén, ahol ezüstérmet kap. A harmincas évek egyik legtöbbet kiállító művésze, szinte minden jelentősebb kiállítás szereplője. Szerepel az 1934-es brüsszeli, az 1937-es párizsi, és az 1939-es New York-i világkiállításon is. 1935-től kialakul műveinek sajátságos stílusa. Egyre több és bonyolultabb máztechnikákat alkalmaz. A népi fazekas hagyományok tovább vitelével művein egyre több a régi erdélyi, felvidéki és Habán díszítő elem. A harmincas évek végén ónmázas Habán stílusú kerámiákat is készít. 1943-44 között Losoncon megalapítja a Nógrádi Palóc Háziipari Kerámia Műhelyt. 1945-ben műhelyét és a kerámiagyűjteményt súlyos veszteség éri. A háború után a budapesti Zsolnay gyárban, Mattyasovszky Lászlóval 1200 fokon égetett kerámiák sorozatgyártását kezdik meg. Ezek főképen funkcionális tárgyak, de egyedi műveket is készít. Az államosítás után visszatér Verőcére. 1955-ben megkapja a Munkácsy-díjat, 1963-ban a Kossuth-díjat."
